Esőember

Micimackó a Wall Streeten

Anger Zsolt a tavalyi Dogville után újra filmes alapanyaghoz nyúlt, ezúttal az Esőembert rendezi a Belvárosi Színházban, Kulka Jánossal és Nagy Ervinnel a főszerepben. Az Orlai Produkciós Iroda nyári előadásának előkészületei nyomon követhetőek a www.esoember.com weboldalon. A rendezővel beszélgettem a próbaidőszak első fázisa végén.

1984-1988: Szegedi Nemzeti Színház, mint amatőrszínész vendég
1988-1991: Kaposvári Csiky Gergely Színház tagja
1991-1995: Színház-, és Filmművészeti Főiskola
1994-1998: Vígszínház tagja
1997-1998: Kaposvári Csiky Gergely Színház, mint vendégművész
1998-2002: Kaposvári Csiky Gergely Színház tagja
2002-2006: Egri Gárdonyi Géza Színház tagja
2002-2003: Kecskeméti Katona József Színház, mint vendégművész
2003-2004: Soproni Petőfi Sándor Színház, mint vendégművész
2004-2005: Soproni Petőfi Sándor Színház, mint vendégművész
2006: Szolnoki Szigligeti Színház, mint vendégművész
2006 – Szabadúszó színművész
2006-2007: Örkény István Színház, Budapest, mint vendégművész

1998: XVII. Országos Színházi Találkozó Veszprém
Legjobb férfi epizód alakítás
2001: I. Pécsi Országos Színházi Találkozó POSZT
Legjobb férfi epizód alakítás
2002: Jászai Mari-díj
2006: Nyíregyházi „Vidor” Fesztivál Pantalone-díj
2008: A VII. POSZT legjobb férfi a alakítás díja
2008: Pozsonyi Filmfesztivál legjobb alakítás díja
2008: A kijevi Molodist Fesztivál Yves Montand díja
2008: A 39. Magyar Filmszemle legjobb férfi alakítás díja
2009: Magyar Filmkritikusok Díja
2009: 19. Malagai „Fancine” filmfesztivál: legjobb férfi alakítás díja

Vígszínház, Budapest
Szirmai-Bakonyi: Mágnás Miska (Miska lovász) r.:Mohácsi János
Labiche: Az olasz szalmakalap (Bobin) r.:Eszenyi Enikő
Brecht: Baal (Unokaöccs) r.:Eszenyi Enikő
Stoppard: Ez az igazi (Szerető) r.:Valló Péter
Békés Pál: Össztánc (Orosz katona) r.:Marton László
Geszti-Békés: A Dzsungel Könyve(Buldeo) r.:Hegedűs D. Géza
Middleton-Rowley: Átváltozások r.:Simon Balázs
Moliére: Dandin György (Clitander) r.:Gothár Péter
Beaumarchais: Figaro házassága (Figaro) r.:Eszenyi Enikő

Kaposvári Csiky Gergely Színház:
Nyikolaj Koljada: Murlin Murlo (Alekszej) r.:Rale Milenkovic
Csehov: Ivanov (Trileckij) r.:Rusznyák Gábor
Szirmai-Bakonyi: Mágnás Miska (Baracs) r.:Mohácsi János
Wedekind: Keith márki (Keith) r.:Keszég László
Shakespeare: Vízkereszt (Orsino) r.:Kelemen József
Moliére: Don Juan(Don Juan) r.:Babarczy László
Osztrovszkij: Erdő (Bulanov) r.:Ascher Tamás
Kusan: Galócza (Borisz Mozsbolt) r.:Keszég László
Gogol: Háztűznéző(Podkoljoszin) r.:Keszég László
Ken Ludwig: Káprázatos hölgyek(Leo Clark) r.:Babarczy László
Mohácsi-Heller: Megbombáztuk Kaposvárt r.:Mohácsi János
Lerner-Loewe: My Fair Lady(Higgins professzor) r.:Babarczy László
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerekerdő(Mikkamakka)r.:Bodor Böbe
Gombrovicz: Operett (Professzor) r.:Keszég László
Tasnádi: Világjobbítók (Szabó Patrik) r.:Znamenák István
Koenigsmark: Susogó ligetek ünnepe(Viktor) r.:Znamenák István
Genet: Balkon (A Küldött) r.:Babarczy László

Egri Gárdonyi Géza Színház:
Kőrösi Zoltán: Galambok (Apci) r.:Csizmadia Tibor
Arthur Miller: Az ügynök halála (Biff) r.:Erdőss Pál
Sarkadi Imre: Elveszett Paradicsom (Zoltán) r.:Szegvári Menyhért
Csehov: Három nővér (Andrej) r.:Rale Milenkovic
Gorkij: Éjjeli menedékhely(Bubnov) r.:Máté Gábor
Moliére: Tudós nők (Chrysale) r.:Rale Milenkovic
Feydeau: A Hülyéje (Vatelin) r.:Máté Gábor

Örkény István Színház, Budapest:
Nyikolaj Koljada: Szibéria Transz (Misa) r.:Guelmino Sándor
Shakespeare: Vízkereszt, vagy bánom is én…(Tokányi)r.:Dömötör András
Tasnádi István: Finito (Polgármester) r.:Mácsai Pál

Vidám Színpad:
Hunyady Sándor: Bakaruhában (Sándor) r.:Balázs Péter

Kecskeméti Katona József Színház:
Taviani-Bodolay: Előre hát fiúk (Fulvio) r.:Bodolay Géza

Soproni Petőfi Színház:
Thúróczi Katalin: Kerített város (Lackner Kristóf) r.:Szilágyi Tibor
Arthur Miller: Az ügynök halála (Biff) r.:Erdőss Pál

Szolnoki Szigligeti Színház:
Lermontov: Álarcosbál (Arbenyin) r.:Telihay Péter

Szputnyik Hajózási Társaság:
Bodó Viktor: Bérháztörténetek 1.0 (Betörő) r.: Bodó Viktor

Schauspiel Köln:
Tasnádi István: TRANZIT (Zsolti) r.: Bodó Viktor

Kamara Savaria:
Füst Milán – Dömötör Tamás: CzukorShow (Bertalan Gyula) r.:Dömötör Tamás

2004: Egri Gárdonyi Géza SzínházMike Packer: CARDBOYS (Maradjon minden a régiben) Ennek a darabnak fordítója és zeneszerzője is magam voltam.
2005: Egri Gárdonyi Géza Színház Kornis Mihály: HALLELUJA
2006: Egri Gárdonyi Géza Színház Harmath Imre-Kellér Dezső-Ábrahám Pál: 3-1 A SZERELEM JAVÁRA, avagy szívek mérkőzése két csuromvizes, zajos felvonásban. Ennek az operettnek mai színpadra állításának írói és dramaturgiai munkáit is magam végeztem.
2007: A Pinceszínház és az Örkény István Színház közös produkciójaVajda István: PEDIG ÉN JÓ ANYA VOLTAM (egyszemélyes
dokumentumdráma, Pogány Judit előadásában)
2007: Gyergyószentmiklósi Figura Színház Beaumarchais: FIGARO HÁZASSÁGA
2008: Gyergyószentmiklósi Figura Színház Kárpáti Péter: PÁJINKÁS JÁNOS
2008: Nemzeti Színház-Orlai Produkció-KékArt Parti Nagy Lajos: A HÉT ASSZONYA
2009: Bárka Színház Lars von Trier: DOGVILLE
2009: Kaposvári Egyetem, Mohácsi-osztály: CSEHOV.ZIP
2010: Komáromi Jókai Színház: Spiró György: PRAH
2010: Előkészületben: RAINMAN Orlai-Produkció

1989. Gothár Péter: Melodráma
1996. Sára Sándor: A Vád
1996. Koltay Gábor: Honfoglalás
1996. Fésős András: Kalaf
1997. Nagy Kata: Benda színész eltűnése (szemledíjas)
1998. Joseph Sargent: Crime and Punishment (Bűn és bűnhődés – amerikai film)
1998. Dario Argento: Fantasma dell’Opera (Az Operaház fantomja – olasz-amerikai film)
1999. Jancsó Miklós: Nekem lámpást adott kezembe az Úr, Pesten
1999. Grunwalsky Ferenc: Visszatérés
2003. Dési András: A pofon (szemledíjas)
2003. Schilling Árpád: Jött egy busz
2003. Gothár Péter: Magyar szépség
2004. Török Ferenc: Szezon
2004. Dési András: Jocó
2005. Erdőss Pál: Üvegfal
2005. Török Ferenc: Csodálatos vadállatok
2006. Dömötör Tamás: Premier (bejegyzett „Dogma” film)
2006. Pálos György: Sztornó
2006. Erdőss Pál: Indián nyár
2006. Szirmai Márton: Szalontüdő (filmkritikusok díja)
2007. Sas Tamás: S.O.S. Szerelem
2007. Sebők Ferenc: Alterego (szemledíjas)
2008. Sas Tamás: 9 és 1 randi
2008. Gigor Attila A nyomozó (szemledíjas)
2009. Szirmai Márton: Summertime
2009. Mátyássy Áron: Utolsó idők (szemledíjas)
2009. Török Ferenc: Koccanás
2009. Xantus János: Etetés
2010. Dömötör Tamás: Czukor Show
2010. Bagota Béla: Frusztra

- Második munkád ez Orlai Tiborral, tavaly márciusban A hét asszonyában dolgoztatok együtt. Annak köszönhető ez a mostani?

- A hét asszonyánál Csákányi Eszter keresett meg. Szeretett volna Parti Nagy Lajos írásaiból összehozni egy színházi előadást. Régóta ismerjük egymást, és úgy gondolta, hogy tudnék ebben segíteni. Tehát akkor az egyik színész kérte föl a másikat egy közös munkára. Most az Esőember esetében kicsit másról van szó, ez produceri felkérésre történt. Soha senki nem kínált még föl nekem darabot, szinte kész szereposztással. De mivel A hét asszonya munkafolyamata annyira sikeres volt – nem csak a végeredmény, hanem maga a próbaidőszak is –, hogy akkor arra gondoltam, ha Orlai Tibor bármire fölkér, azt el fogom vállalni. Ez lett most az Esőember. Az persze komoly vonzerő volt, hogy ezekkel a színészekkel dolgozhatom. Nagy Ervinnel még nem volt közös munkám, de mindig tetszett, akár filmen, akár színházban láttam. Kulka János pedig épp akkor volt a kaposvári színház nagyágyúja, amikor én ott statisztáltam a főiskolai éveim előtt. Ő volt az egyik, akitől elkezdhettem tanulni, ellesni a színházat. Izgalmas feladat ez a mostani; egyszer csak úgy hozza a sors, hogy én lehetek az ő rendezője.

- Mennyire volt a fejedben az Esőember? Akár az egész film, akár a sztori, akár a színészek.

- Körülbelül annyira, mint mindenki másnak. Emlékeztem, hogy Dustin Hoffman mennyire tökéletesen alakít egy autistát, és hogy Tom Cruise mennyire méltó partnere ebben. De hogy miről szól, mit rejt, mi benne a lényeg, arra nem nagyon szoktak emlékezni az emberek, és bevallom, én is így voltam vele. Épp ezért nem is a filmet akarjuk feleleveníteni, és az sem lehet cél, hogy Kulka „két vállra tudja-e tenni” Dustin Hoffmannt. Ez nem összehasonlítható. Inkább azt próbáljuk megtalálni, hogy mitől örökérvényű a történet. Nem az érdekel, hogy egy színész el tud-e játszani egy autistát. Persze, hogy el tud. Az Esőember sokkal több rétegű dologról mesél, nem csak arról, hogy mennyire komikus tud lenni egy autista az általunk normálisnak nevezett világban. Itt a kisebbik Babbitt fiú, Charlie története az igazán izgalmas. Olyan, mint egy görög sorstragédia. Meghal az apja, akivel gyerekkora óta súlyosan sértett volt a viszonya, ezt sosem tudták megbeszélni. Ezek után megtudja, hogy mindent a bátyja örökölt, akinek a létezéséről eleddig nem is tudott, ráadásul nem egy egyszerű eset… És Charlie nekilát, megpróbálja végigvinni a dolgot. És igyekszik nem összeroppanni a feladat súlya alatt. Ez egy jó alaphelyzet. Adott hozzá egy katalizátor, egy furcsa médium, Raymond. Aki képes kivetíteni a mi összes furcsaságunkat. Arról mesél, hogy milyen, amikor az ember kizárja magából a világot. Ez számtalan alapkérdést vet föl: vajon ki a más? Akire mondják, hogy más, vagy aki mondja, hogy te más vagy. Egyáltalán: mihez képest más? Ugyanolyanok vagyunk-e, vagy mind a hatmilliárdan különbözünk egymástól? Mennyire tudunk törvényekhez ragaszkodni? Mennyire vagyunk törvénytelenek? És mi a normális? Ráadásul rájöttem, hogy az „esőemberség” nagyon sok történetben jelen van.

- Úgy érted, a kívülállóság?

- Igen, de attól függ, mihez képest. Ha levesszük az orvosi tüneteket, és csak azt nézzük, hogy ez egy archetípus, mert nem olyan, mint a többiek, akkor esőember Gandhi, Poirot, R2D2, vagy Gombóc Artúr. Ha Micimackót kiveszem a Százholdas Pagonyból és beteszem a Wall Streetre, akkor ott Micimackó az esőember, de ha visszateszem a Százholdas Pagonyba, akkor mindjárt a helyére kerül, mert ott van az összes többi esőember haverja. Mert abban a rendszerben az a normális. Ha ketten vagytok egy autistával, akkor melyikőtök a furcsa? Hozzád képest ő, de hozzá képest te.

- A filmben nem éreztem ennyire hangsúlyosnak sem Charlie történetét, sem ezt az átvitt értelemben lévő esőemberséget. Ezek szerint ti dramaturgiailag máshogyan súlyoztok, és a szövegben is lesz eltérés.

- Igen, Zöldi Gergely fordította a darabot, és a dramaturgiai munkák nagy részét is ő végezte el. Olyan módon sűrítette a történetet, hogy teljes mértékben azt szolgálja a szöveg, amit ki akarunk hozni belőle. Térben és időben teljesen behatárolhatatlanná, anakronisztikussá szeretném tenni, mert ez nem egy sima sztori a 80-as évekből. Erre a gondolatra nagyon gyorsan rákattantak a színészek, és elkezdték ők is keresgélni, hogy hogyan lehetne erősíteni ezeket a vonalakat. Szeretem azokat a gondolatokat, amiket a próbák folyamán hoznak be a színészek. Ez lehet akár csak egy improvizált félmondat, vagy egy gesztus. Olyan, mint egy nagy patchwork: a Gergő által lefordított jelenetsort a színészekkel közösen varrjuk össze, a saját képünkre formáljuk a szöveget. Kulka Jánoséra, Nagy Ervinére, Urbanovits Krisztáéra, Cseh Juditéra, Simicz Sándoréra. És persze Garas Dezsőére és Kézdy Györgyére.

- Garas Dezső és Kézdy György kettős szereposztásban játssza a pszichiátert. Hogyan próbálsz velük?

- Megpróbálom mindkettőjük reakcióiból összerakni azt, ami mindkettőjükre érvényes. Sosem próbálok meg ráerőszakolni egyikőjükre se semmit, ami mondjuk a másiknak áll jól. Nem akarom, hogy másolják egymást. Ez nem egy olyan szerep, hogy bárkivel behelyettesíthető. És nagyon kíváncsi vagyok Garasra és Kézdyre is. Ráadásul magamat is sok mindentől megfosztanám, ha ugyanúgy állítanám be őket. Ha Garas áll ott, akkor vele, belőle próbálok Ha Kézdy, akkor aznap ő dr. Bruener. Az emberek egy üres A/4-es lapról is mást tudnak mondani, nemhogy egy szerepről…

- Viszont akkor ez dupla próba, neked is, és a színészeknek is. Meg talán máshogy alakul egy-egy jelenet, hiszen két különböző emberről van szó.

- Előfordul, hogy Kézdy és Garas nézik egymás próbáját. Ervin és Jánost pedig olyanfajta színészek, akik tudják működtetni a szituációt, ha az világos a számukra. Úgy értem, alakhelyesek. Tehát nem Nagy Ervin áll szemben Garas Dezsővel, hanem Charlie Babbitt dr. Bruenerrel. És nekem nem az a lényeg, hogy minden előadáson mindig ugyanott üljenek le, ugyanúgy nézzenek össze, ugyanakkor menjenek át a színpad egyik oldaláról a másikra, hanem az, hogy érvényes legyen a szerep, a jelenet, a szituáció. És ez nem attól függ, hogy az egyik szerepet éppen ki játssza, mert itt négy olyan színészről van szó, akik, ha tudják, hogy mi miért történik, akkor nem tudnak rosszak lenni.

- Három hetet próbáltatok áprilisban. A bemutató június végén lesz. Most mi történik?

- Kulka János a Nemzetiben próbál, erre az időre leálltunk, időnként azért előveszünk egy-egy jelenetet. Szerencsére többnyire két-háromszereplős jelenetekből áll a darab, így tudunk haladni, apránként. Szeretném, ha addigra elkészülnének a fények, a zenék, a színváltozások, hogy mire megint mindenki ráér, csak bele kelljen állniuk egy kész technikába. Most olyan stádiumban vagyunk, hogy mondjuk meghívtam egy csomó barátomat vacsorára, és minden ott áll az asztalon megmosva, előkészítve, földarabolva. Már csak be kell gyújtanom a sütőt. Nekem most ilyen főzés előtti cigiszünet van…

/Rick Zsófi/